Ötödik fejezet-I want you here

"I wanna scream
Is this a dream?!
How could this happen? Happen to me...
This isn't fair, this nightmare
This kind of torture...."

"Orditani tudnék
Ugye csak álom?!
Hogy történhet ez meg? Pont velem...
Ez nem fer, ez rémálom
Ez a fajta tortúra...."

Lyna nap mint nap Danathet nezte a folyoson a suliban. Nagyon oda volt erte. Egyszeruen nem tudta mihez kezdjen az erzeseivel....meg maganak is felt bevallani, nem hogy neki....hisz o a tanara. Úgy érezte, hogy egyszerűen igazságtalan az, ami vele történik.
Szerette őt. Szerette, ahogyan magyaráz, ahogy tanít, ahogyan a szemébe néz. Mindent. Soha nem érzett még ehhez hasonlót.
De tudta hogy nem szabad beleszeretnie, mert mivel ő a tanára így tabu téma. Kittyhez fordult segítségért:
-Egyszerűen képtelen vagyok őt kiverni a fejemből!!!
-Figyelj Lyna. ... Ez eléggé nehéz helyzet. Tegyük fel hogy Gerther nem a tanárunk. Akkor mit tennél hasonló helyzetben?
-Nem tudom Kitty... talán oda mennék hozzá beszélgetni vele. ...
- Akkor a mai különóra tökéletesen megfelelő lesz erre! - tette hozzá széles vigyorral Kitty.


Végre eljött a délután. Lyna eléggé kimerült volt a sok éjszakázás miatt, de nagy lendülettel vetette bele magát a különórába.
Az óra a szokásos menetrend szerint zajlott, bár a kezdeti lendület hanyatlani kezdett, Lyna kezdte elveszíteni a fonalat. Nagyon fáradt volt. Akárhogy próbált, nem tudott koncentrálni.
Elkalandozott, majd eszébe jutott, amit Kittyvel beszéltek.
-Miért akart tanár lenni? -kérdezte Lyna.
-Mindenki a matematika szerelmesének tartott, de arra figyelj már amit magyarázni próbálok neked...
Nem csoda, hogy nem érted meg, hisz folyton máshol jár az eszed.....az órákon is megfigyelték nem csak itt....
Mi van veled Lyna?
-Semmi csak....nehéz és hosszú napjaim vannak.....keveset alszom...
-Hát akkor aludj többet kislány -mondta mosolyogva Danath.
-Ez nem ilyen egyszerű...
-Mi lehet ebben olyan bonyolult? Ne bolondozz már Lyna.
-Bocsánat de nem tartozik magára az életem. -mondta szúrós tekintettel a lány, majd össze pakolt és az ajtóhoz sietett.
Ám Danath az útjába állt.
-Most meg hova mész? Még nem végeztünk.
-Nekem elég volt ennyi mára, köszönöm. Viszlát.
-Legalább had vigyelek haza -próbált kedveskedni Danath. Kevés sikerrel.
-Nincs rá szükség- és ezzel Lyna el is viharzott.

A szeszelyekkel és titkokkal teli lány igencsak megtetszett Danathnek. Lyna érzelmei nem maradtak viszonzatlanok. Mindketten érezték, hogy valami fura dolog munkálkodik kettőjük között. Egy erő, ami elszakithatatlan köteléket alkot.
Danath és Lyna is napról napra azon gondolkoztak, hogy hogyan kaphatják meg egymást. Danathnek már kezdett leesni, hogy Lyna vonzódik hozzá, de neki még nem. Lyna semmit nem sejtett. Álmodni sem mert róla, hogy amiről abrandozik az valósággá válhat.