Masodik fejezet

A kovetkezo napokban Lyna vegig a tanar lepteit kovette szemevel. Egyszeruen nem tudta kiverni a fejebol. Ossze volt zavarodva nem tudta mi tevo legyen. Aztan teltek a napok, teltek a hetek, majd a honapok. Lyna hol elfelejtette a ferfit, hol vele almodott. Mar pont kezdett lecsillapodni a lelkeben tombolo vihar, amikor az egyik matek orara belepett Ő:
-Sziasztok Danath Gerther vagyok. Ma en helyettesitem tanarnőt. Fuzet, toll .....-kezdte az órat a tanar, akit a lepcson latott eloszor honapokkal ezelott Lyna.
A lany csak osszenezett baratnojevel, zavarban volt es kisse megijedt. Mar igy is eleg zűros napja volt, es most még ez is.... Vett egy mély levegot, ugy tett, mintha mi se tortent volna, kinyitotta a fuzetet es probalt arra figyelni amit magyaraz a tanar. De nem sikerult, figyelmét elterelte Danath fekete haja, barnás-zold szeme es izmos teste, melyet kockas, hosszu ujju ing fedett.
-Hahó Lyna! Melyik bolygon vagy jelenleg? -kerdezte suttogva Kitty.
-Ő az! Tudod, akire azt hittuk, hogy diak! -sugta baraznojenek.
- De ne bamuld mar ennyire feltunoen!
-Nem bamulom!
-Ahaaaaaaaa! -mondta vigyorogva Kitty.



A nap tovabbi reszeben Lynat valami furcsa boldogsag erzet jarta at. Jo kedve volt, mosolygott. Mikor haza ert Roberthez neki ia feltunt.
-Lyna! Gyere csak ide!
-Miert? -kerdezte a lany.
-Furcsa vagy nekem. Biztos, hogy minden rendben?
-Persze rendben vagyok. -mondta mosolyogva.
-Lyna ne akarj nekem hazudni, a vak is latja rajtad, hogy tortent valami.
-Háááát........-kezdett bele nagy mosolyjal az arcan-...az ugy volt, hogy ....
-Na ki vele! -parancsolt a lanyra kedvesen.
-Par honappal ezelott meglattam a suliban egy fiut...illetve ferfit. Nagyon megtetszett, mert olyan jol nez ki! -aradozott- Valami nagyon megfogott benne, pedig nem is ismerem.
-Hogy hivjak? -kerdezte Robert.
-Ööö ..... Danath...-mondta egy kis hezitalas utan.
-Es miert nem beszelgetsz vele? Hanyadikos?
-Hát epp ez a baj.... matekot tanit a sulimban.... Kittyvel azt hittuk ra, hogy vegzos...
-Lyna te nem vagy normalis! Azonnal felejtsd ot el! Jézusom Lyna még viccnek is rossz! -mondta magabol kikelve Rob.


A hetveget Lyna Roberttel toltotte. A fiu miota Lyna nala van, probalja ot tanitani. Az ugynoksegnel szeretnekfiatalokkal dolgozni, mert ok konyebben be tudnak epulni. Ezzel Rob is tisztaban volt, ezert a kezdetektol fogva tanitja Lynat. Rob szerint Lyna tökéletes tanítvány volt. Az egész személyisége, olyan relytéjes és titokzatos volt. Szépen fejlődött, szeretett sportolni, meg volt a kellő állóképessége. De sajnos Robert tisztában volt azzal, hogyha egyszer bajba kerülne, az Lynát is veszélybe sodorja. De ennek tudatában a lányt még többet tanította.

A közeli erdőben Lynának volt egy búvóhelye, amit még Robbal építettek mikor magához vette. Azért építették, mert Lyna nagyon szeretett egyedül lenni, biztopnságban is volt ott, elzárva a külvilágtól, a problémáktól. Szerette ott tölteni ideje nagy részét, ott tudott gondolkodni, vagy éppen megnyugodni ha fájt neki, vagy dühös volt.
Most is éppen ott volt, amikor is pár férfit látott közeledni az erdő felé, a kisház felé. Lyna látta, hogy a férfiak táskájában fegyverek voltak. Rögtön tudta, hogy illegális fegyverkereskedőkkel, csempészekkel van dolga. Amilyen makacs volt és önfejű nem szólt Robnak, pedig megtehettte volna, és meg is kelett volna tennie, de nem tette.
-Héééé! -kiáltott oda nekik.- Mit kerestek itt?!
A három férfi rezzenéstelen arccal tekintett Lynára. Nem ilyedtek meg tőle, hisz csak egy kislány volt. Elindultak felé, Lyna kicsit megrettent, de össze szedte magát.
-Mit keresel te itt egyedül? -kérdezte az egyik.
-Maguk mit csinálnak itt?! -vágott vissza Lyna, szúrú pillantást vetve a táskájukra.
-Ki vagy te?! - kérdezte kiabálva és idegesen a férfi.
-Semmi közöd hozzá!
-Hagyjad, tudod, hogy nem bánthatjuk..... Rob nevelt lánya. - nyugtatta egy fiatalabb férfi a másikat.
-Hogy hívnak téged? -kérdezte a harmadik.
- Lyna Lovorogue. -válaszolta a lány megszeppenve.
-Igen, Te valóban Robé vagy....ez a te szerencséd. Túl kiváncsi vagy....Rob pedig jobban odafigyelhetne rád. De ha el mered neki mondani, hogy itt láttál minket..... mindenkinek vége! Remélem érthető voltam. - fenyegette meg Lynát.
Lyna erre már nem felelt semmit. A három férfi sietve távozott a helyszínről. Lyna pedig sietett volna Robhoz, de az idősebb férfi utolsó szavai visszhangoztak a fejében "mindenkinek vége". Nem értette az egészet. Lyna hamar megnyugodott, mert eszébe jutott Danath és onnantól róla álmodozott...