Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Hetedik fejezet

2017-05-24

Lyna hazafelé menet össze találkozott pár osztalytarsaval, akik épp bulizni mentek. Annak ellenére persze hogy másnap suli volt.
-Szia Lyna, gyere mutasd meg mennyire vagy menő csaj, igyál velünk!
-Nem lehet holnap suli.
-Na és aztán?! Ne kéressed már magad!
-Hát jolvan de nem maradok sokáig. -adta be a derekát Lyna. Abban reménykedett, hogy igy ki tudja adni a felgyűlt feszültséget. Soha életében nem ivott még alkoholt. De ki akart kapcsolni, el akart rejtőzni a valóság elől és tudta hogy az arra megfelelő.

Ahogy telt múlt az idő, pohár poharat követett. Az alkohol szép lassan a fejébe szállt. Először csak bizsergette a bőrét, majd enyhén szédülni kezdett végül pedig teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Csak a mámort érezte. Minden olyan álom szerű volt, testén és gondolatain nem tudott uralkodni.

Hajnali háromra ért haza. Rob meg de halotta. Zúgott a feje. Sietett lefeküdni, ahogy ágyba került már aludt is mélyen. Danathrol álmodott.

Másnap reggel pontosabban 3óra alvás után fájó szét eső fejjel kelt fel. Szédülve kezdett el öltözködni. Robot sikerült elkerülnie ugyan de az alkohol meg nem ment ki teljesen a szervezetéből. Kicsit aznapos is volt.
Első orajuk matek volt. Mi más is lehetett volna pont akkor?! Hála istennek most nem késett el. Időben beert de a szédülés nem múlt. Ha becsukta volna a szemét biztosan elaludt volna. ...

-Jó reggelt kívánok! -lépett a terembe a tanár ur - Remélem mindenki felkészült a mai felelésre.
Lyna teljesen elfelejtette, igazából még azt is hogy milyen órán van. Csak támasztotta a fejét és bamult előre maga elé...
-Akkor kezdhetjük is!-folytatta Danath- Lyna te leszel az első.
-Én?! -kérdezett vissza kétségbeesetten a lány.
-Igen, ma haladjunk.
Lyna feltápászkodott a padból, kiment a tablahoz, véres szemeivel vetett egy pillantást a tanárra, vigyorgott egyet majd elkezdett valamit firkalni a táblára megoldásként. Természetesen fogalma se volt arról hogy hogyan kéne megoldania a feladatot.
Danath helyre küldte az erősen pia szagú tanítványát amit persze o is érzett.
Csengeteskor Danath nem engedte Lynat elmenni a teremből.
-Lyna még is hogy kepzeled ezt? Bejosz majd hogy nem ittasan? Normális vagy? Úgy buzlesz mint egy szeszfozde!
-Semmi köze hozzá!
-De igenis van! Az én órámon ültél igy!
-Én csak.... Nem találom a helyem, fogalmam nincs ki vagyok és kinek kellene lennem.....egyszerűen csak feladnam ezt az egészet, hisz fölöslegesnek érzek minden napot, nem jutok egyről a kettőre. ... Tegnap este pedig....először ittam egyébként. ... de nagyon jo érzés volt. Egyszerűen elszakadtam a valóságból, el tűntek kicsit a problémák. ... aztán pohár poharat követett és most itt vagyok és magának sírok holott csak sajnaltatom magam a hulyesegeimmel....
-Lyna! Ácsi .... fogalmam sem volt róla, hogy így erzel. Engedd meg hogy segítsek neked. Te egy nagyon értékes lány vagy.
-Komolyan így gondolja?
-Igen. És most beszelek osztalyfonokoddel és szépen haza viszlek mert igy nem maradhattak bent a suliban. Nagyon érezni rajtad...
-Oké, köszönöm. ...

Nem sokkal később oda érteka lakásuk elé. Ám Lyna sehol sem találta a kulcsát. Robertet pedig nem érte el telefonon.
-Figyelj Lyna, elviszlek magamhoz, úgy sincs ma több órám. Rendben? -mondta kedvesen Danath.
-Hát jó, rendben legyen... -mondta kicsit zavarba esve a lány.

A lakás épp olyan volt mint minden szerdán. Most csak az érzés volt más Lynaban. Furcsa de kellemes érzés társult a tegnapi buli miatti hányingeres szédüléshez. Más volt mint amikor a különórára ment.

Danath elkiserte őt a fürdőszobába, megmosta az arcát Lynának majd lefektette a kanapéra. Nézte ahogyan aludt. Csak nézte azt az ártatlan arcát. Azon gondolkozott, hogy vajon mit álmodhat. Szépet vagy jót? Vagy talán repül álmában? Nem tudta, csak azt, hogy szereti és félti őt. Tudta hogy őrültség az egész és hogy hiába érzi ezt nem tehet érte semmit. Lyna a tanítványa, képtelenség az egész.

Pár órával később Lyna ébredezni kezdett.
-Szia Lyna, jobban vagy már? -mosolygott rá Danath.
-Persze... meddig...mennyi ideig aludtam?
-Ne aggodj csak délután két óra van 10kor aludtak el.
-Az igen.....Sajnálom. Én ...bocsánat hogy feltartottam...
-Semmi baj nincs nyugi!
-Hát köszönöm de nekem mennem kell.
-De nincs nálad kulcs.... nem emlékszel?
-De persze....De nem baj, van hova mennem.
-Ezt mondhattad volna azelőtt is mielőtt össze nyálazod a kanapémat. -mondta nevetve Danath.
Erre Lyna már csak egy mosollyal felelt. Felállt es egy viszláttal kisétált az ajtón.


Hozzászólások (0)