Hatodik fejezet

Az éjszaka események sokaságát hozta magával.
Lyna a megszokott módon a kis fahazban aludt az erdőben, amikor zajra riadt fel. Kinézett az ablakon es ugyan azokat a férfiakat látta, akikkel már találkozott itt. Rögtön tudta, hogy mi a dolga. Halk léptekkel elindult utánuk, tisztes tavolbol, fák mögé bujva követte őket.
Egy fel óra múlva egy épülethez értek. Nagy szürke kopottas épület volt az. Ablakait rácsok védték. Valószínűleg fénykorában börtönként üzemelt.
Lyna egy kis raktár épület mögött rejtőzött el, onnan figyelte tovább az eseményeket.
Az egyik ablakban fényt látott és két emberi alakot. Beszélgettek valamiről, Lyan megpróbált közelebb merészkedni hátha hall valamit.
Ám abban a pillanatban a zsebében lévő csipogója megszólalt. Gyorsan ki kapcsolta, de ahhoz nem volt elég gyors hogy senki ne vegye észre. .... Mindenki a hangforras felé nézett.
Lyna ijedten nézelődött menekülési lehetőség felé. De mire megfordult, már körül volt véve maszkos fegyveres fekete ruhás alakokkal. Neki is csak a kétségbeesett szemét láthatták. Azt a gyönyörű szempart. De mire megkérdezhették volna, hogy mit keres ott, Roberték már a lány segítségére siettek. Ahogy odaért rögtön megmutatta az arcát. Felismerték. Meghatraltak. Lyna nem értette hogy miért nem kapják el őket. Hisz ök bűnözők, Rob meg valami rendőr féle.


-Azt mondtam megfigyelsz! Nem azt, hogy óta mész közéjük!
-Megfigyeltem!
-És ha nem érünk oda időben akkor mi van?! Akkor szépen megölnek vagy mi?! Normális vagy te?!
-És te miért nem kaptad el őket? -tette fel mérges kíváncsisággal a kérdést Lyna.
-Ez az ügy mostantól nem tartozik rád. Sőt. ...egy jó darabig semmilyen se. ...
Lyna sértődötten hagyta el a központot.