Előszó

Kedves Olvasó!

E történetet Lénának ajánlom, aki egyik kedves író társam és egyben nagyon jó barátnőm! A blog az ő kérésére született meg, méghozzá azért mert nagy rajongója a blogoknak, főleg amelyek szerelemről szólnak. Ugyanakkor nagyon kevés olyan bloggal találkozott, amely egyik kedvenc témáját, a tanár és diák közti szerelmet dolgozza föl. Így hát elhatároztam magam hogy írok neki egy történetet.

Nem szeretnék egy tipikus csöpögős storyt írni, vegyíteni szeretném kedvenc műfajommal a fantasy-vel es a krimivel. Próbálom elhatárolni magam a közhejektől és a sablonoktól, egy olyan világba szeretném Önöket elkalauzolni, ahol cseppet sem minden rózsaszín. Nagyon sokat gondolkoztam azon hogy hogyan írhatnék olyat ami sok mindenkit megfog és nem csak a tinédzser-kiskamasz korosztály igényeit elégiti ki. Végül arra jutottam, hogy a történetem egyfajta tükröt fog mutatni a való élet számára, minden apró részletre gondosan odafigyelve fogom megírni a történetet.

Az élet nem habos torta, vannak jobb és roszabb napok. De ha kitartóan küzdünk valami miatt akkor elérjük. Soha nem szabad feladni, ezt modja el ez a történet is. Aki bátor és kitart és mer lépni, meri meglépni azt amiről mások azt gondolják, hogy lehetetlen és őrültség azok nyernek, azok boldogok lesznek és gazdagok. Nem a vagyonra értem, hanem a lelki gazdagságra.

Történetem megmutatja, hogy még a legreménytelenebbnek tűnű helyzetek is végződhetnek jól. Csak kitartás kell. A probléma nem mindig ott kezdődik ahol mi hisszük. Lehet, hogy ami számunkra természetes, az másoknak csak egy szertefoszló álomkép marad.

A történet fikción alapszik, a fantázia szüleménye, bármiféle egyezés a történet és a valóság között a véletlen műve.


DreamSeeker